A Hodgkin-limfóma

Az ún. Hodgkin-limfóma a nyirokrendszer olyan rosszindulatú daganatos burjánzása, melynek megjelenését összefüggésbe hozzák az Ebstein-Barr Vírus (EBV) fertőzéssel. Kezelése napjainkban egyre eredményesebb, jelenleg a legsikeresebben kezelhető hematológiai tumoros megbetegedés.

 

A limfómák ezen csoportja igen gyakori, a rosszindulatú limfómák közel 50 százalékát teszi ki. A férfiakat gyakrabban érinti a megbetegedés, főleg a 20-40 éves korosztályt. A Hodgkin-limfóma bizonyos jellegzetességei alapján jól elkülöníthető a többi limfómától. Nagyon jellemző a betegségre az úgynevezett Reed-Sternberg-féle óriássejtek jelenléte a kórosan elváltozott nyirokszövetekben.

Korai stádiumban a betegség még lokalizált (általában a nyak területén kezdődik), idővel a véráram és a nyirokerek útján terjed, generalizálttá válik és nyirokcsomón kívüli szerveket is érint, mint a csontvelő és a máj.

 

A Hodgkin-limfóma tünetei

 

A betegség során az immunrendszer funkciója lecsökken, az érintetteknek fokozott a hajlamuk különböző fertőző megbetegedésekre (gomba, TBC, herpes zoster).

 

A Hodgkin-limfóma fő tünetei a fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanat (nyaki, hónalji, ágyéki, hasi, mellkasi), alkoholfogyasztást követő nyirokcsomó-fájdalom, fáradékonyság, teljesítőképesség-csökkenés, viszketés, máj- és lépduzzanat. Előfordulhat csont-, tüdő-, vese- és idegrendszeri érintettség, vérszegénység is. A betegség során vissza-visszatérő 38 fok feletti láz, éjszakai izzadás, a testsúly több mint 10 százalékos csökkenése (B-tünetek) is gyakran fellépnek.

 

A diagnózis felállításához a beteg vizsgálatán túl mellkasröntgen, hasi ultrahang, nyaki, mellkas-, hasi CT, csontizotóp-vizsgálat, laborvizsgálat, szükség esetén csontvelő-mintavétel, illetve májbiopszia elvégzésére általában szükség van. A megnagyobbodott nyirokcsomóból való mintavétel és a minta mikroszkópos vizsgálata a kezelés megtervezése szempontjából is nélkülözhetetlen.

 

A kezelés és következményei

 

A daganat stádiumától függően a terápia az érintett terület sugárkezeléséből, és citosztatikumok (etoposid, prednisolon, vincristin, adriamycin, bleomycin, cyclophosphamid) kombinált alkalmazásából áll.

 

A betegek mintegy 95 százaléka a megfelelő terápia következtében meggyógyul. A kemoterápiás szerekre nem reagáló esetekben pedig a csontvelő- vagy őssejtátültetés eredményezhet sikert. Mivel a betegség kiújulására többnyire az első öt évben kell számítani, ezért a gyógyulás után is rendszeresen ellenőrizni kell a beteget (mellkasröntgen, hasi ultrahang, labor, fizikális vizsgálat).

 

Fontos tudni, hogy a sugár- és kemoterápia későbbi hatásai bizonyos esetekben súlyos szövődményekhez vezethetnek. Például gyakrabban alakul ki daganat - emlőrák, pajzsmirigyrák, leukémia - a korábban Hodgkin-limfómával kezelt betegeknél.

 

Egyes kemoterápiás szerek a szívre vannak káros hatással, a sugárzás a tüdőben, a pajzsmirigyben, a hereszövetben és a petefészkekben hozhat létre funkciózavart, károsodást, ezért az alacsonyabb rizikójú betegek a kevésbé toxikus kezelésben kell, hogy részesüljenek.

Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/leukemia_limfoma/1034/a-hodgkin-limfoma

(Írta: Dr. Soltész Annamária; Lektorálta: Prof. Dr. Kiss Csongor, onkológus)