Agytumor: tünetek, felismerés, gyógyulási esélyek

Az agydaganatok közé számos, egymástól szövettanában, elhelyezkedésében, agresszivitásában, kezelhetőségében, ebből következően pedig várható kimenetelében is különböző daganattípus tartozik. Összefoglaltuk a legfontosabb információkat a jó- és rosszindulatú agytumorokról.

 

Az agydaganat kialakulhat közvetlenül az agy valamelyik részében, ekkor elsődleges rákról (primer tumor) beszélünk, ugyanakkor az is jelentős hányadban előfordul, hogy más szervben (leggyakrabban tüdőben, vesében, emlőben, a gyomor-bél traktusban vagy a bőrön) kialakult tumor ad áttéteket, metasztázisokat az agyban (secunder tumor). Az agydaganatok a központi idegrendszeri tumorok részét képezik, az agyban előforduló daganat mellett ebbe a csoportba tartoznak a gerinccsatornában kialakuló tumorok is.

 

Összeállításunkban részletesen kitérünk a legfontosabb figyelmeztető tünetekre, a leggyakrabban előforduló agydaganatok típusjellemzőire, valamint a kezelési lehetőségekre.

 

Kit fenyegethet agydaganat?


Az elsődleges agydaganatok a leggyakrabban előforduló szolíd (szilárd, kemény, tömött) daganattípusok gyermek- és fiatal felnőtt korban, a gyerekek körében pedig a leukémia után összességében a második leggyakoribb ráktípus, ugyanakkor gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat. A betegség mind a férfiakban, mind a nőkben kialakulhat, igaz az egyes altípusok más-más gyakorisággal fordulhatnak elő az egyik vagy a másik nemben. Évente Magyarországon körülbelül 1700 betegnél diagnosztizálnak elsődleges rosszindulatú agydaganatot, az áttétes agytumorok száma ennél jelentősen több.

 

Egyértelműen ma még nem lehet arról állást foglalni, hogy mi okozhat agydaganatot. A gyermekkori előfordulás örökletes tényezőket is feltételez a háttérben, ám összességében csak az eseteknek egy kis hányadában mutatták ki, hogy összefüggés lehet a családban korábban előfordult agydaganat és az aktuális betegség között.

 

A kutatások több kockázati tényezőt is felvetnek úgy mint egyes vegyszerekkel (pl. a PVC-gyártásnál használt vinilklorid, oldószerek, formaldehid) való tartós munkahelyi kapcsolat vagy a koponya – különösen gyermekkori – röntgenbesugárzása. A koponyasérülések a jelenlegi ismeretek szerint nem növelik az agydaganatok kockázatát. Időről-időre felmerülő kérdés a mobiltelefonok és az adótornyok esetleges hosszú távú káros hatása, ám egyértelmű bizonyítékok mind a mai napig nem láttak napvilágot.

 

Milyen tünetek utalhatnak agydaganatra?

 

A jó- és rosszindulatú, a primer és az áttétes agydaganatok azonos tüneteket is produkálhatnak. Ennek az a magyarázata, hogy amíg más szervek (tüdő, máj, vese, stb.) esetében egy esetlegesen kialakuló tumornak „van helye” a növekedésre, addig a fejben a koponyacsont nem enged teret a tágulásnak, ebből adódóan bármilyen eredetű legyen is a tumor, előbb-utóbb nyomásfokozódás eredményez az agyban, ezáltal – elhelyezkedésétől függően – képes konkrét vagy általános panaszokat okozni, valamint károsítani az agyfunkciókat.

 

A lehetséges panaszok olyan sokfélék, hogy csupán ezek alapján nem lehet egyértelműen agydaganatra gondolni, hiszen a tüneteket számos más betegség is kiválthatja.

 

Az egyik leggyakoribb tünet(csoport) a fejfájás, ami ugyancsak sokféle lehet aszerint, hogy általános vagy körülírt, illetve melyik területen és milyen intenzitással jelentkezik. Jellemző lehet, hogy az agyban lévő liquor (agyfolyadék) átmeneti fokozódásakor (tüsszentés, köhögés) erősödik a fájdalom. Az agydaganatban szenvedő betegek gyakran ébredést követően élnek át erős fejfájást, amelyen a mindennapokban használatos fejfájás-csillapítókkal nem tudnak úrrá lenni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy egy agydaganat nem minden esetben okoz állandó fejfájást, azaz fordítva is igaz: a fejfájás hiánya sem zárja ki egy agytumor meglétét. Természetesen a fejfájásnak számos egyéb kiváltó oka is lehet, de feltétlenül indokolt az ismételten jelentkező panaszok tisztázása.

 

Általános tünetként említhető a szédülés, a hányás és a hányinger, amit jellemzően ugyancsak a koponyaűri nyomásfokozódás vált ki, s a reggeli órákban szintén erősebb lehet, majd a nap folyamán enyhülhet.  Egyes esetekben a hányást nem előzi meg hányinger sem, hirtelen fellépő sugárhányás is jelentkezhet. Olyan látásproblémák is kialakulhatnak mint az átmeneti keringészavar következtében váratlanul fellépő látásvesztés (obscuratio), a kettőslátás, a pupillaszűkület,  a pupillatágulat vagy egyéb látászavarok.

 

Figyelmeztető jel egy epilepsziás roham, a tudatzavar, a személyiségváltozás, a viselkedés megváltozása, öncélú, indíték nélküli cselekedetek előfordulása, korábban nem tapasztalt érzelmi labilitás, az értelmi és koncentrációs képesség megváltozása, beszédzavar, memóriakiesés. Súlyosabb esetekben  teljes beszédképtelenség, bénultság, látótércsökkenés is jelentkezhet.

 

Amennyiben jelentős az agyi nyomásfokozódás, beékelődés jöhet létre: ilyenkor az agyi állomány egy része bepréselődik, illetve beszorul az öreglyukba, vagyis abba a nyílásba, ahol az agy kapcsolódik a gerincvelőhöz, illetve a koponya alsó felszíne ízesül a legfelső nyaki gerinccsigolyához. A beékelődésnek kezelés nélkül a létfontosságú funkciók – például a légzés – leállása miatt akár halál is lehet a következménye.

 

Az agydaganat diagnózisa

 

Amennyiben a panaszok vagy más tényezők nyomán agydaganat gyanúja merül fel, részletes orvosi kivizsgálásra van szükség ahhoz, hogy tisztázni lehessen a háttérben megbúvó okokat. A képalkotó eljárások közül az agy pontos feltérképezésére bevetik a CT-t, az MRI (mágneses rezonancia) berendezést – a vizsgálat történhet kontrasztanyag befecskendezésével (ezáltal jobban kirajzolódhatnak a felvételeken a kóros területek) vagy anélkül.

 

A képalkotó eljárások mellett szükség lehet érfestésre (angiographia – az érrendszer kontrasztanyagos röntgenvizsgálata), s a diagnózishoz ugyancsak fontos a gerinccsapolás is, amikor   gerincfolyadékot (liquor) vesznek, hogy abban vizsgálják meg a daganatos sejtek esetleges jelenlétét és típusát.

 

Amint minden tumor esetében, az agydaganatoknál is csak azt követően foglalhatnak állást az orvosok a betegségről, annak tulajdonságairól, gyógyíthatóságáról és várható következményeiről, ha megvizsgálták a tumor összetételét is. Ehhez szövettani vizsgálatra (biopsziára) van szükség. Agytumor gyanúja esetében ez úgy történik, hogy a sebész egy rendkívül vékony átmérőjű fúróval az agykoponyát keresztülfúrja, majd egy tűbe mintát vesz a daganatból, hogy azt a patológiai laboratóriumban mikroszkóp alatt megvizsgálhassák.

 

Kisméretű tumoroknál vagy a daganat mélyen az agyállományban való elhelyezkedésénél egyes esetekben az orvosok a képalkotó berendezések (CT vagy MRI) segítségével tudnak szövettani mintát venni a koponyából. Ekkor a vizsgáló orvos a biopsziás tűt folyamatos képkontroll mellett vezeti be az agyállományba. Az eljárást sztereotaxikus (sztereotaktikus) biopsziának nevezik.

 

Első megközelítésben érhető, ha az eljárásoktól megrémül a beteg, ám fontos tudatosulnia annak: a beavatkozásokat érzéstelenítésben végzik, a szövettani minta pedig a gyógyítás nélkülözhetetlen része, ezért a biopsziát nem szabad halogatni.

 

Ha az orvosok indokoltnak látják, kiegészítő vizsgálatként végezhetnek ultrahangvizsgálatot a nyaki ereken, esetleg EEG-t, azaz górcső alá vehetik az agy elektromos tevékenységét is, hogy abból is következtetéseket vonjanak le a kórfolyamatról.

 

Forrás: http://rakgyogyitas.hu/agydaganatok/