Az agydaganatok osztályozása

Az agydaganatok lehetnek szövettani tulajdonságaik, agresszivitásuk szerint jó- és rosszindulatúak (belignus, malignus), ám a tumorok speciális elhelyezkedése miatt ezeket a fogalmakat árnyaltabban kell értelmezni, mint más szervek esetében.

 

Az agyban ugyanis egy szövettanilag jóindulatú daganat is tekinthető biológiailag rosszindulatúnak. Ennek az az oka, hogy a tumor az agyban olyan helyen található, ahonnan sebészi úton eltávolíthatatlan, s növekedése miatt az agyfunkciókat károsítja. Miután a koponyában – eltérően más belső szervektől – nincs hely a tágulásra, az agykéregben lévő tumor szövettani tulajdonságától függetlenül is súlyos következményeket és szövődményeket okozhat.

 

Az agydaganatok elhelyezkedésük, eredetük, szövettani tulajdonságaik szerint több csoportba sorolhatók. A szöveti származás szerint megkülönböztetnek például idegszöveti (neuroepithelialis), agyburok- (meningialis),  csírasejt- és éreredetű (vascularis), valamint az agyalapi mirigyből (hypophisis) vagy  a tobozmirigyből (glandula pinealis) kiinduló rákokat, elsődleges agyi limfómákat. Bár a koponyacsontból kiinduló daganatok – a fentebb taglalt „helyhiány” miatt – hasonló tüneteket képesek okozni, mint az idegrendszeri tumorok, azokat nem sorolják az agydaganatok közé.

 

A leggyakoribb agydaganatok

 

Mivel a részletes szövettani ismertetés a laikus érdeklődő számára nem adna túl sok érdemi információt, ehelyett az alábbiakban a leggyakrabban előforduló agydaganatokat vesszük sorra.

 

Glioblastoma multiforme

 

Az idegrendszer legrosszindulatúbb tumoros elváltozása. Leggyakrabban 35-55 éves kor között diagnosztizálják. Kiindulhat a halántéki (lobus temporalis) és a homloklebenyből (lobus frontalis) is, majd átterjedni képes az ellenoldali agyféltekébe is (pillangótumor). A tumor rendkívül gyorsan képes növekedni, hamar okoz nyomásfokozódást, sőt életveszélyes állapotot előidéző beékelődést is. Elhelyezkedésétől függően esetenként ugyan sebészileg eltávolítható, ám a komplex műtéti-, sugár- és gyógyszeres kezelés ellenére is igen hamar, rendszerint hónapok alatt kiújul, az egy évnél hosszabb túlélésre nagyon kicsi az esély.

 

Astrocytoma

Az agy idegszövetéből kiinduló tumor az agynak gyakorlatilag bármelyik részében megjelenhet, gyakrabban a halántéki és a homloklebenyben mutatható ki. Különösebb életkorbeli sajátossága nincs, az átlagosnál valamivel nagyobb arányban fordul elő a 45-55 éves korosztályban. Lassabban növekszik mint a glioblastoma multiforme, így rendszerint később is produkál panaszokat. Az első tünete gyakran az epilepsziás roham. A daganat általában beszűri (infiltrálja) a környezetét, emiatt sebészileg ritkán lehetséges az eltávolítása, a tumor a sugárkezelésre és a kemoterápiára is kevésbé érzékeny. Az astrocytoma egyik altípusa (anaplasticus astrocytoma) fokozatosan átalakulhat glioblastoma multiforme betegséggé. A astrocytoma átlagos túlélési idejét megfelelő, az adott betegnél hatékonynak bizonyuló terápiák esetében a szakirodalom 3-5 évben jelöli meg.

 

Oligodendroglioma

Legsűrűbben 45-50 éves korban fordul elő. Szövettanilag jóindulatú daganatnak számít (rosszindulatú formája az oligodendroglioblastoma), ám gyakran beszűri a környezetét, emiatt teljes egészében nagyon ritkán távolítható el. Ebből következően kiújulása ugyancsak borítékolható, ám a klinikai gyakorlatban fellelhetők olyan esetek is, amikor többszöri operációval a betegnek 15-20 éves túlélést is tudtak biztosítani az orvosok.

 

Ependymoma

A szövettanilag jóindulatúnak számító tumor az agykamrában ritkábban, a gerincvelőben gyakrabban fordul elő. Viszonylag lassan növekszik, panaszokat a tumor által a környezetére gyakorolt nyomás fokozódásával vált ki, az agyban keringési zavarokat, a gerincvelőben terjedve akár bénulást is okozhat. Sebészileg ritkán távolítható el, a sugárkezelésre kevéssé reagál, ám kemoterápiával akár több évig is kordában tartható betegség. Szövettanilag rosszindulatú formája az ependymoblastoma.

 

Medulloblastoma

Leginkább 6-10 éves gyerekekben alakul ki, ám bármely korban előfordulhat. A betegség a kisagyból kiinduló, gyorsan növekvő tumor, amelynek hátterében sejtosztódási, genetikai hibák állnak. Tünetei gyakran előzmények nélkül, hirtelen jelentkeznek, előfordulhatnak például mozgáskoordinációs nehézségek, iránytartási problémák. A kisagyban lévő tumor gátolja az agyvíz megfelelő keringését, ebből következően nyomásfokozódás alakulhat ki, amely hányáshoz, hányingerhez vezethet, a folyamatnak súlyosabb esetben az eszmélet elvesztése és légzésleállás is lehet a következménye. Amennyiben lehetséges, a daganatot sebészileg eltávolítják, majd sugárterápiára és kemoterápiára van szükség. Utóbbi kezelés keretében a gyógyszert vagy infúzióval adagolják a vérbe vagy gerinccsapolással juttatják be közvetlenül a gerincvelőbe. Bár az áttétképződés és a kiújulás reális veszély, van esély a felépülésre.

 

Meningeoma

Az agyburok kötőszövetéből (pókhálóhártyából) kiinduló tumor, amely általában a felszínen, az agyállományt benyomva helyezkedik el, ám nem szűri be, nem infiltrálja azt. A meningeoma elnevezés sem egyetlen konkrét tumort jelöl, számos altípusa különböztethető meg. A meningeoma az agydaganatok azon ritka típusa közé tartozik, amely gyakrabban fordul elő nőkben mint férfiakban. Amennyiben a tumor az agyban alakul ki, látászavart, fejfájást, görcsöket okozhat, gerincvelői elhelyezkedés esetén az idegek terhelésének fokozódásával erősödő fájdalmat, bénulást vált ki. Döntő többségében szövettanilag jóindulatú, s mivel nem szűri be a környezetét, esély lehet sebészi eltávolítására is, ám – altípustól függő mértékben – hajlamos a kiújulásra.

 

Acusticus neurinoma

A leggyakoribb agyidegekből kiinduló daganat, amely a hallóidegen alakul ki. Az elsődleges tünetek között a fülzúgás, halláscsökkenés, szédülés említhető, előrehaladottabb esetekben kettőslátás, arcfájdalom, nyelési nehézség jelentkezhet. A hallóideg daganata szövettanilag jóindulatú. A tumor rendszerint sebészi úton eltávolítható, kezelésében ugyanakkor ismertek sugársebészeti (gammakés) módszerek is.

 

Retinoblastoma

Szemből kiinduló daganat, amely leggyakrabban 3 éves kor alatti gyerekekben, csecsemőkben fordul elő. Jelenlegi ismereteink szerint a retinoblastoma örökletes betegség. Kezdeti tünete lehet a kancsalság (ez ugyanakkor nem speciális tünet, hiszen számos más ok is kiválthatja), illetve az úgynevezett macskaszem effektus (sárgásfehér visszfény a pupillán), ritkábban kötőhártya-gyulladáshoz vagy zöldhályoghoz hasonlatos panaszokat okozhat. Az időben felismert daganat besugárzással, illetve lézerkezeléssel gyógyítható, előrehaladottabb stádiumban sebészeti beavatkozásra lehet szükség.

 

Forrás: http://rakgyogyitas.hu/agydaganatok/