Hitek és tévhitek a fogkeféről

A fogkefét naponta többször is használjuk, ám arról, hogy valójában melyik a jó és melyik a rossz, legtöbbünknek fogalma sincs.

Márpedig ahhoz, hogy a hatalmas termékkínálatból a célnak leginkább megfelelőt ki tudjuk választani, tudnunk kell, melyek a leghatékonyabbak, miközben a fogazatunknak sem, az ínyünknek sem ártanak a gyakori használattal.
A fogkefével szemben a legalapvetőbb elvárás, hogy elérje és alaposan megtisztítsa a fogsor minél nagyobb részét.

 

Nem attól jó, hogy kemény!

 

Amikor a bőség zavarával küszködve szemügyre vesszük a különféle formájú, színű, kiképzésű termékeket, bizony sokszor inkább dizájnjuk alapján választunk. Pedig az első, amit érdemes alaposan megnézni, hogy milyen a sörtéje.

Fontos, hogy ne legyen kemény. Bár a köztudatban az él, hogy a legtökéletesebb fogtisztítást a „hard” (erős/kemény) megjelölésűektől várhatjuk, a fogorvosok kifejezetten károsnak tartják ezek használatát, mert a napi többszöri fogmosással szabályosan erodálják a fogzománcot, de felsérthetik, vérzékennyé tehetik a fogínyt is, amely így nyitottá válik a baktériumok előtt. A „folyamat” sorozatos gyulladásokhoz, majd ínysorvadáshoz, végül pedig a fogak elvesztéséhez vezethet.

Ezért is ajánlják fogkefe vásárlásakor (amire – ideális esetben – háromhavonta sort kellene keríteni) a szakorvosok a lágy (soft) vagy esetleg a félkemény (medium) típus választását.
A puha, lágy sörteszálúak mellett szól, hogy sűrű szövésüknek köszönhetően nemcsak hatékonyabban, hanem egyúttal kíméletesebben is tisztítanak, mint a kemények és a félkemények, ráadásul simulékony sörtéik lehetővé teszik, hogy a legkisebb fogfelszíni egyenetlenségeket, a fogak domborulatait is könnyen megtisztítsák az ételmaradékoktól, a baktériumoktól.

A sörtés fej továbbá legyen kicsi, mert a hátsó fogakat csak így érhetjük el. A kézi fogkeféken érdemes alaposan szemügyre vennünk a fej alatti ún. nyak, valamint a nyél kialakítását, formáját is. Amelyiknek flexibilis a nyaka, ívelt a nyele, nem irányítható megfelelően a szájban, míg az egyenes fejű, egyenes nyelű típus igen.

A nyélnél fontos az is, hogy kényelmesen tartható, csúszásmentes markolatú legyen.
Napjainkban egyre keresettebbek az elektromos fogkefék. Ezekkel a körkörös mozgással működő fogtisztító eszközökkel szemben is elvárás, hogy a – cserélhető – fej kicsi legyen. Célszerű olyat választani, amely forgó és rezgő (oscillációs-rotációs) mozgást végez a szájban, valamint azt is jelzi, ha helytelenül használjuk (erősen nyomjuk rá a fogunkra). Nagyon fontos tudni, hogy a gépi fogkefével meg kell tanulni és be kell gyakorolni a fogmosást, hiszen maga a forgó, rezgő mozgás még nem biztosíték a tökéletes szájhigiéniára, mert nagyon sokan ezzel is helytelenül tisztítják a fogazatukat.

 

A káros terméktől a becsapósig

 

Manapság egyre többször találkozunk a boltok szájhigiénés termékeket kínáló gondoláin olyan fogkefékkel is, amelyek ún. polírozó (csiszoló) korongokkal (latex gumicsík) vannak ellátva, és „whitening” feliratot viselnek. Ezeket a fogfehérítésben és fényezésben („vakítóan fehér, csillogó fogsor” elérésében) gondolják hatékonynak, elsősorban a fiatalabb korosztályhoz tartozó vásárlók.

A fogorvosok szerint azonban ezek a termékek valójában nem a beléjük applikált gumicsík, hanem a rajta megtapadó, fehérítőnek hirdetett fogkrém használatával fehérítik a fogakat. A hosszas dörzsölés és a rendkívül erős, fogzománcot károsító (maró hatású) fogkrém együtt viszont károsít(hat)ja magát a fogínyt is. A lelkiismeretes fogorvosok az ilyen kockázatok ismeretében nem ajánlják a fehérítő-polírozó fejű fogkefék és a speciálisan az ezek használatával társított fehérítős fogkrém használatát.

Az úgynevezett nyelvtisztítós fogkeféket is a „nem ajánlottak” közé sorolhatjuk a szakorvosi vélemények alapján. A fő probléma ezekkel az, hogy többségük nagy fejű, vagyis a hátsó, ún. rágófogak alapos tisztítására nem alkalmasak; ráadásul a fogorvosok többsége szerint a helyes fogmosási technika (különösen a fogköztisztító kefe vagy a fogselyem használata) mellett semmi sem indokolja a nyelv külön tisztogatását.

 

Kell az új, de a művelet is legyen alapos!

 

A fogászok ezzel szemben kifejezetten fontosnak tartják, hogy háromhavonta cseréljük újra a fogkefénket, mivel a napi két-háromszori alapos fogmosás mellett kb. ennyi idő alatt roncsolódnak el a sörteszálak. Klinikai kutatások igazolják: egy új fogkefével akár harminc százalékkal több lepedék távolítható el a fogakról, mint egy három hónapnál korosabbal. Azoknak, akiknek a fogaik egymásra torlódtak, vagy a hátsó fogaikat nehezen tudják a fogkefe fejével elérni, netán fogpótlásuk van, a fogkefés fogmosás kiegészítéseként a sörtecsomós ún. fogköztisztító fogkefe használatát is javasolják a szakorvosok.

Kevesen tudják, hogy a fogkefe elhasználódása függ az egyén fogmosási szokásaitól és technikájától. Ha fogkefénk sörtéi 5-6 hónapos használat után is rendben, katonásan sorakoznak egymás mellett, biztosak lehetünk abban, hogy felületesen mosunk fogat.
Önellenőrzéssel korrigálhatjuk a hibát. Ma már léteznek olyan plakkfestő tabletták, amelyek segítségével láthatóvá válik a fogakon maradt lepedék, vagyis az elszíneződés rávezet bennünket a helyes fogmosási technikára. Ugyanilyen célból kaphatók olyan fogkefék is, amelyeknél a sörtecsomóban elhelyezett indikátorok jelzik a fogápolási eszköz elhasználódását, mégpedig a többi sörtecsomótól eltérő színűre festett jelzőanyag színének elhalványulásával.

 

Forrás: Ötvenentúl, otvenentul.hu, N. Trencsényi Klára