Mi a hepatitis C? – 1. rész

A hepatitis szó a görög "hepar" és a gyulladást jelentő "-itis" tagokból áll, és szó szerint májgyulladást jelent. A hepatitist több kórokozó is okozhatja, általában vírusfertőzés következtében alakul ki.

 

A májgyulladást okozó vírusokat az ABC betűivel jelölik: hepatitis vírus A, B, C, D, E, G, mely vírusok mikrobiológiai tulajdonságaikban, felépítésükben jelentősen különböznek egymástól, különböző mechanizmusokon keresztül betegítenek meg.
Közülük a hepatitis C egy RNS vírus, mely gyakran krónikus májgyulladás okozója. A gyulladás véglegesen és súlyosan károsítja a májsejteket, így a beteg szerv idővel nem tudja ellátni feladatát. Májzsugor, még később - az onkogén vírus révén - májrák alakulhat ki. A hepatitis C virus core antigénje onkogén hatással bír, bár a szakirodalom szerint nem egyértelmű a direkt onkogenitás. Ha a májsejtek pusztulása már olyan mértékű, hogy a szerv nem tudja ellátni méregtelenítő és fehérjeépítő (albumin, alvadási faktorok) feladatát, ez bizony a beteg halálát jelenti.

A hepatitis C vírus nem csak a májsejtekben szaporodik és nem csak azokat támadja; a nyiroksejtekben is megél, valamint ízületi- és bőrpanaszokat, izom- és vesegyulladást is okozhat.

hasfájás, sárgaság, hányás, étvágytalanság, levertség, fáradékonyság, ízületi fájdalom, sárga szemfehérje, fejfájás, viszketés, végtagfájdalom, sötét színű vizelet, sötétsárga vizelet, világos színű széklet, érgyulladás

 

A hepatitis C előfordulása

 

A hepatitis C vírussal együtt a betegség az egész világon elterjedt. A WHO adatai szerint 170 millió fertőzöttről tudnak világszerte. Afrika, a Földközi tenger keleti medencéje mentén fekvő országok és a Csendes-óceáni szigetek különösen érintettek. Az Európai Unióban mintegy öt millió fertőzött él, becslések szerint 80 százalékuk vírushordozó, de nem beteg.

Magyarországon a vírushordozók aránya 0,7-1,3%-ra tehető. A hepatitis C okozta kór felelős 2000-4000 magyar beteg májzsugorának kialakulásáért és 600 hazai májrákos esetért.

Mivel a kórokozó testnedvvel, elsősorban vér útján terjed, a betegek nagy százaléka kerül ki tűt használó kábítószeresek közül. Továbbá még ma is vannak, akik vérátömlesztés útján vagy dialízis, netán transzplantáció miatt fertőződtek, mielőtt még felfedezték volna a HCV-t, és bevezették volna a gondos szűrővizsgálatot.

A fertőzöttek körülbelül felénél nem lehet tudni, hogyan és mikor fertőződtek. Ennél fogva nem meglepő, hogy sok olyan vírushordozó élhet közöttünk, akik panaszmentes lévén nem is tudják, hogy fertőzöttek, és emiatt maguk is súlyos beteggé válhatnak, illetve veszélyeztetik a környezetükben élőket azáltal, hogy megfertőzhetnek másokat.

 

A hepatitis C okai

 

A betegség kórokozója a HCV, azaz a hepatitis C vírus. Az RNS-vírusok közé tartozik, azaz örökítőanyaga ribonukleinsav. 1989-ben fedezték fel, azt megelőzően a betegség is más névre, NANB-re hallgatott, ami az angol "Non-A-Non-B-Hepatitis", "nem A és nem B májgyulladás"név rövidítése. A vírust közelebbről megismerve kiderült, hogy világszerte hat altípusa, úgynevezett genotípusa van, melyeket arab számokkal jelölnek. Az általuk kiváltott betegségek nem különböznek egymástól, eltérnek viszont az egyik korszerű hatóanyag, az interferon alfa-2a általi kezelésre adott válaszukban. Európában főként az 1-3-as genotípusok fordulnak elő.

Genetikai anyagának ún. hipervariábilis régiója, azaz folyton változó szakasza miatt eddig nem sikerült védőoltást kifejleszteni ellene. A betegség lefolyása, krónikussá válása is arra vezethető vissza, hogy az immunrendszer védekező mechanizmusai és az újabb és újabb vírusváltozatok folyamatos küzdelmet vívnak. A vérvizsgálat során kimutatott HCV antitestek jelenléte a szervezetben nem jelent védettséget a betegség ellen. Nem egyértelmű, hogy a gyógyult hepatitis C kialakítja-e a szervezetben az immunitást.

Testnedvek, elsősorban vér útján fertőz. Spermával és anyatejjel történt fertőzésekről is tudunk, de ez nagyon ritka. Kimutatható továbbá nyálban, izzadságban, könnyben is.
A vírus a fertőzést követő 2-25 hetes lappangási idő után betegít meg és okoz tüneteket.

A hepatitis C diagnózisa

 

Egyszerű vérvétellel a májfunkciót ellenőrző adatokból, illetve ezek egymás utáni, többszöri, a normálistól való eltéréséből lehet következtetni májgyulladásra. Gyanú esetén speciális szűrővizsgálattal egyértelműen ki lehet mutatni a kórt.

A vírust kitenyésztése időigényes, de biztos diagnózist ad, szűrésre nem alkalmas diagnosztikai módszer.
A vérszérumból a vírus antigén, annak részei is kimutathatók. Általában azonban a vírus hatására termelődő antitestet mutatják ki. Attól függően, hogy milyen érzékenységű tesztet alkalmaznak, elképzelhető, hogy a vírusfertőzés inkubációs ideje alatt, azaz a fertőződést követő 3-8 hétben nincs elegendő antitest a vérben a fertőzés kimutatásához. Azaz potenciálisan fertőző egyénnél is lehet álnegatív a teszt eredménye. Szükség esetén később vagy érzékenyebb módszerrel a vizsgálat megismételhető. A szervezet által termelt antitestek kimutatásánál érzékenyebb a vírus örökítő anyagának kimutatására alkalmas OCR és bDNA tesztek elvégzése, amely alkalmas a vírus alfajának (genotípusának) meghatározására is.

Májgyulladásos tünetek jelentkezésekor, idegen vérrel vagy bármilyen testnedvvel való érintkezést követően, netán nem biztonságos szexuális kapcsolat létesítése után, vagyis, amikor a fertőzés veszélye bármi okból felmerül, nagyon fontos a HCV kimutatására alkalmas vérvizsgálat elvégeztetése. Mint ahogy már volt róla szó, a betegségnek nem mindig vannak csak rá jellemző tünetei, ezért hiba volna ezekre várni. Gyakran rutin vérvizsgálat alkalmával merül föl először a betegség gyanúja bizonyos májfunkciós értékek (az ún. transzaminázok) láttán. Maga a vizsgálat a vérvételen semmilyen különleges előkészületet nem igényel.

 

Forrás: http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/hepatitis_c/488